Egyik kedvenc könyvem Mérő László: A csodák logikája című kötete. A könyvben - amennyire emlékszem - egyetlen szó sem esik az élet, vagy a technikai civilizáció kialakulásának kérdéseiről. Ennek ellenére az utóbbi időben meggyőződésemmé vált, hogy az e kötetben foglaltak hátterében álló gondolatkör mélységes kapcsolatban van azzal, ahogyan a Világegyetemben az élet és az abból kifejlődő jelenségek létrejöhetnek. A könyvben leírtak egy részéről már hallottam korábban is, mégis ez az írás egyrészt számomra rávilágított, összefoglalt, összekapcsolt lényeges elemeket, másrészt tudósított általam eddig ismeretlen tényekről. Mindezek miatt szeretném rövid fejtegetésem alapjául ezen kötet néhány gondolatát választani. Tévedéseimet igyekszem majd kijavítani.

Ha az Univerzumban úgy van „elrendezve” az élet és/vagy a technikai civilizáció kialakulása, hogy azok a Gauss görbe szerinti normális, vagy a lognormális eloszlást követik, akkor joggal VÁRHATJUK EL ezen jelenségek, meghatározott gyakorisággal történő előfordulását. Ellenben ha például a Cauchy eloszlást követik ezek a jelenségek, akkor „semmit sem várhatunk el”, ugyanis a Cauchy eloszlásnak egyáltalán nem létezik várható értéke. Mindemellett ez utóbbi eloszlásnak szórása sem létezik. Továbbá az is elképzelhető, hogy az általunk vizsgált jelenségeket, részben vagy egészben, még a Cauchy eloszlásnál is sokkal vadabb matematikai modellel lehetne jellemezni.

Ha a szóban forgó kérdésekben a Gauss féle normális eloszlás lenne érvényes akkor, - most így érzem, természetesen lehet, hogy tévedek - hogy úgy mondjam „a dolgok szépen el lennének rendezve” az Univerzumban, ami az életet, intelligenciát, civilizációt illeti. Meghatározott feltételek esetén, meghatározott gyakorisággal megjelennének, bizonyos keretek közötti életpályákat befutva, joggal várhatnánk el, hogy annak rendje és módja szerint elterjedjenek, gyarmatosítsanak és tulajdonképpen elvárhatnánk, hogy már itt is legyen legalább egy intelligens idegen létforma a sok közül. Ilyen értelemben teljesen jogos a Fermi-paradoxonban felvetett alapgondolat: hát hol vannak az idegenek testi valójukban, miért nincsenek már itt?

Most arra a számomra eléggé nyilvánvaló gondolatra nem szeretnék kitérni bővebben, hogy ha itt lennének, akkor alighanem mi magunk nem is fejlődhettünk volna ki zavartalanul. Tehát egy olyan univerzumban, ahol „nyüzsögnének” a gyarmatosító civilizációk, ott ilyen hosszan tartó kifejlődésre nem lett volna időnk és igazából nem is létezhetnénk mint megfigyelők (ez végül is az Antropikus-elv egy alternatív változata is lehet). A kozmosz „pszichozoikus sűrűsége” mintha szintén „finomhangolt” lenne. Ez is egy nagyon messzire vezető gondolat.

Leegyszerűsített mondanivalómat azzal szeretném zárni, hogy ha a Gauss féle normális eloszlás jellemezné az Univerzumban - ami mondjuk jól működhet a csillagászati objektumok: galaxisok, csillagok, bolygók, fekete lyukak, pulzárok, gáz-és porfelhők és megannyi más objektum, vagy akár emberi lények születési adatainak, életkorának eloszlása esetében - akkor ebben a szépen berendezett világban például lehetséges, hogy egészen jól működhetne a Drake-formula is. Feltételezve, hogy mondjuk egy hosszú életű, szinte mindentudó szupercivilizáció ismerné a formula egyes tényezőinek számszerű értékeit, szépen behelyettesítgetve azokat a formulába, azok szorzataként megkaphatná az egy adott pillanatban létező civilizációk számának várható értékét. Úgy gondolom, hogy ez - természetesen - nem így van. Talán a Drake-formula használhatatlanságának egyik oka az, hogy a kérdéses jelenségek eloszlásának leírására a normális eloszlás modellje nem, vagy csak részben alkalmas.

Tehát mindezek fényében úgy gondolom, hogy bármennyire is hatalmas az Univerzum és az objektumainak száma, csak ezen számok nagyságrendje alapján még semmit sem „várhatunk el”, többek között azért, mert a kérdéses jelenségeknek - most legalábbis azt hiszem - matematikai értelemben nincs várható értéke. Vannak ugyan bizonyos keretek, de azokon belül teljesen kiszámíthatatlan helyeken és időpontokban tűnhet fel élet és esetleg technikai civilizáció. És természetesen, legalábbis ebben az Univerzumban, lehetünk akár teljesen egyedül is. Viszont ha létezik egy végtelen számú világegyetemet tartalmazó Multiverzum, azt átfogóan nézve, az élet és intelligencia már más összefüggésekben tűnhet fel, abban az esetben magam is kizártnak érezném, hogy egyedül lennénk.

Számomra úgy tűnik, hogy érzéseink, „valószínűség érzetünk” ösztönösen a Gauss féle normális eloszlási modellen alapul. Az őseinket körülvevő világban és azért jobbára ma is úgy érzékeljük, hogy a dolgoknak van egy „normális menete”, az ezen szemlélet alapján kialakított cselekvési mintáink ezidáig elegendőek voltak a túléléshez. Ezért érzéseink becsaphatnak az olyan jelenségekről való gondolkodás kapcsán, mint amilyen az élet és intelligencia kialakulása a Világegyetemben, melyek a „normális”, „átlagisztáni” kereteken jóval kívül helyezkednek el.

Oldal: Normális eloszlás, vagy valami más ?
Ugródeszka – Földön kívüli civilizációk ? – Fermi-paradoxon – Kihalunk ? - © 2008 - 2024 - foldonkivulicivilizaciok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat