Ha szeretnénk megérteni egymást, ha szeretnénk együtt gondolkodni, akkor még a közös kiinduló helyzetünket is lassan, "tégláról-téglára" fel kell építenünk. Csakis abban az esetben tudunk együtt gondolkodni, ha sikerül bizonyos alapfogalmakban megegyeznünk, amelyek alatt megegyezésünk alapján ugyanazt értjük. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Talán az itt tárgyalt kérdésekben ez teljesen nem is sikerülhet. De törekedni lehet erre.

Mely alapfogalmak szükségesek ? Itt szeretném ezeket összegyűjteni.

Szerkesztés alatt álló kezdemény:

Akkor most visszatérnék a "valószínűséghez" mint az egyik legalapvetőbb fogalomhoz. Egyúttal szeretnélek megkérdezni Titeket, hogy mire gondoltok, mit is jelent ez a szó.
Lehet ugye gondolni a matematikai fogalomra, ennek nyilván megvan a maga irodalma és gyakorlatilag kidolgozott, alkalmazható matematikai apparátusa. Azt hiszem, hogy ennek a matematikai tudásnak az emberek körében általában eléggé kevesen vannak birtokában. Magam is ide tartozom, bár olvastam néhány dolgot,... de amit felfogtam valamennyire, az nagyrészt csak a dolog verbálisan, szavakkal megfogalmazható részére korlátozódik. Kolmogorov és főleg Gauss gondolom sokaknak eszébe jut, a Cauchy eloszlásról érdemben először, úgy, hogy tényleg emlékszem is rá, szóval először Mérő László: A csodák logikája című könyvéből olvastam. Úgy gondolom, hogy mondjuk a Gauss féle normális eloszlás az, amit a hétköznapi eszünkkel és tapasztalatainkkal elég jól megértünk és az ember valahogy úgy érzi, hogy ezzel nagyjából vége is a valószínűségre vonatkozó gondolkodásnak, ebbe  az ember úgy érzi minden belefér. Hogy ez mennyire nem így van, arra Mérő László fent említett könyve ébresztett rá.
Mandelbrotról is sokat olvastam, de igazából nem tudtam volna szorosan ide kötni.
Másodjára: van egy érzés, vagyis sok érzés. Ez az érzés átszövi minden lelki történésünket, gondolatunkat, cselekedetünket. Ez az érzés belső világunkban mindig ott van, akkor is ha rejtett módon. Sokszor csak ösztönösen van jelen.
Ha lépek egyet és még egyet: "biztosan tudom, hogy szilárd talajt ér a lábam."
"Biztosan tudom, hogy holnap egy új nap kezdődik, ismét be kell mennem dolgozni, ott lesz a munkahelyem, az épület, a tárgyak a kollégák, a feladatok."
Aztán vannak olyan dolgok, amelyekben már csak kevésbé vagyunk biztosak. Mi pontosan tudjuk, érezzük, hogy "mennyire érezzük valószínűnek", ennek, vagy annak a dolognak a bekövetkeztét, folytatódását, vagy elmaradását. Ezek az ösztönösen elvégzett vagy genetikailag kódoltan készen kapott valószínűségi becslések döntő fontosságúak voltak az evolúció során túlélésünkben. Folytatása következik a hozzászólások függvényében is.

Szerintem a véletlen az egyik legfontosabb fogalom, melyet definiálnunk kellene ha beszélünk róla. Úgy gondolom először is, hogy véletlen az többféle van. Másodjára viszont, hogy ha nem matematikai definiciókban gondolkodunk, akkor nagyon nehéz ezeket a közösen elfogadható meghatározásokat megtalálni. Viszont vannak olyan véletlenek, amelyeket nem tudom, hogyan lehetne minden tekintetben matematikai szempontból modellezni: pl. a kvantummechanika konkrét véletlenei tudomásom szerint teljesen kiszámíthatatlanok. Vagy amikor különböző szinteken találkozó véletlen sorozatok átfedéseinek eredményeképpen jönnek létre újabb véletlen sorozatok. (Szerintem ilyenre példa az emberi technikai civilizáció létrejötte.) A történelem ilyen sokszoros átfedésekkel létrejött fordulópontjait utólag sem lehet megmagyarázni, hiszen elég lett volna csak egy parányi momentum és az egész folyamat lényegesen más irányba terelődhetett volna. (Például nagyon kicsiny dolgokon múlhatott bizonyos személyek megszületése, vagy halála, pl. szarajevói merénylet stb.) Ezek kétségtelenül megtörténtek, csak éppen ha teljesen másképpen történtek volna, akkor az sem mondana ellen sem a logikának, sem a természeti törvényeknek, ezért az utólagos magyarázat kísérletek nem igazi magyarázatok arra vonatkozóan, hogy miért pont így történtek meg ezek az események.

Vannak bizonyos kétségeim annak tekintetében, hogy a megjósolhatlanságnak csak az információk ismeretének hiánya lenne az oka. Mi van akkor, ha a dolog jellegéből adódóan egyszerűen hiányzik mindenféle okság a jelenségből ? A matematika egzakt rendszeréről is több ezer évig gondolták, hogy az majd mindenre magyarázatot ad. Aztán jött Gödel és az Ő nem teljességi tétele és kiderült, hogy még a matematika szilárdnak gondolt épületében is termérdek olyan probléma van, amelyre a matematika eszközeivel elvileg sem lehet egyértelmű választ találni sohasem.

Ha a kvantummechanika határozatlanságának (pl. radioaktív bomlás) az az oka, hogy Multiverzumban élünk, azaz végtelen sok univerzum létezik "egymás mellett", akkor a végtelen sok univerzum összes információját és azok összes kapcsolatát kellene ismernie egy istenszerű lénynek, ezen lény mondhatná el magáról, hogy "minden információ birtokában van". Azt hiszem, hogy Gödel tétele értelmében azonban, ezen istenszerű lény számára is törvényszerűen maradnának olyan problémák a "minden információk rendszerén" belül, melyek garantáltan megoldhatalanok maradnának. Vagy Gödel tétele hibás ez esetben, bár nagyon nem tűnik annak.

A Multiverzum alatt minden létezők világát értem, szerintem ez a Természet maga. Ezen "kívül", véleményem szerint nem létezhet semmi sem, hiszen mint írtam a Multiverzum az minden létezők világa. Tehát magam részéről elvetem mindenféle "természet fölötti" létezését, hiszen a "minden létezők világában", abban minden létező már eleve benne van, tehát tartalmaznia kell az említett hipotetikus isntenszerű lényt is, már ha létezne ilyen egyáltalán. Az ilyen "mindentudó" lény létezésének ellentmond viszont ez esetben az, hogy ha ő maga is a Multiverzum része, akkor alighanem eleve az összes információknak csak egy részével rendelkezhet. Pl. a saját univerzumáról, vagy tegyük fel, hogy létrehozott néhány másik univerzumot, azokról is lehetnek bizonyos információi, de nehéz elképzelni viszont, hogy a végtelen sok univerzum összes információját ugyan miképpen gyűjthetné össze.

Ha nem tévedek, akkor Gödel végül is másképpen fogalmazva azt bizonyította be, hogy nemhogy a világot nem ismerhetjük sohasem teljesen, hanem még a saját magunk által létrehozott rendszereket sem ismerhetjük meg, magyarázhatjuk meg teljes egészében. A teljességet itt szó szerint értem, természetesen nagymértékben megismerhetünk dolgokat és a gyakorlatban nagyon jól elboldogolunk a "teljes" megmagyarázás nélkül is.

Ha a kvantummechanika egyes jelenségeire gondolok például, akkor szerintem ott előfordulnak olyan események, amelyek semmilyen törvényszerűséget nem követnek. Továbbá szerintem Gödel tétele azt is jelenti, hogy mindig is lesznek olyan természetű dolgok, melyekről soha senkinek nem lehetséges "mindent tudni", még egy istenszerű lénynek sem. Ezért szerintem véletlenek mindig is lesznek és még elvileg sem lehetséges egy a teljességet birtokoló egyetemes nézőpont. Mind a mikro, mind a makro világ a végtelenbe nyúlik, semmilyen tudás nem érhet az információk teljességéig. Minden törvény újabb törvényekre vezethető vissza és a sor a végtelenségig folytatható lenne, ha erre bármilyen lény a gyakorlatban képes lenne. Számomra a Multiverzum hipotézis a szimpatikus, végtelen sok univerzummal.

Másképpen fogalmazva: egy egyetemes nézőpont létezésének még az elvi lehetőségéhez is lennie kellene egy végső fundamentumnak, (Istennek?), melyből minden törvény, azaz eszerint a vélekedés szerint véges számú törvény, levezethető lenne. Én az ilyen végső fundametnum létezését vitatom, szerintem bármely törvény mélyére nézünk újabb és újabb, még ismeretlen törvények feneketlen kútjába tekintünk. Szerintem nem véletlen, hogy mindeddig nem sikerült semmilyen Nagy Egyesített Elméletet megalkotni.

A végső fundamentum kapcsán: Nem azt mondtam, hogy a létezését el kell vetni, hanem azt, hogy az én álláspontom az, hogy jelen pillanatban elvetem a létezését. Természetesen elismerem, hogy tévedhetek. Azt is teljesen el tudom fogadni, hogy Számodra, vagy bárki más számára hihetetlennek, vagy megfoghatatlannak tűnik az, hogy a mindenségnek (szerintem Multiverzumnak), a törvényeknek, vagy a lehetséges ismereteknek nincs vége sehol. Természetesen a létezés ezen tartományának - azaz az általunk ismert világegyetemnek -  tudom, hogy van bizonyos értelemben határa (gyorsuló felfúvódás, Einstein, "vörös határ" stb.) . De még ennek esetében is problémák vetődnek fel, hiszen bizonyos értelemben még ezzel kapcsolatban is felvethető, hogy egyszerre végtelen és egyszerre véges. Nem beszélve arról, hogy a legközönségesebb kicsiny szakasz is végtelen számú pontból tevődik össze, azaz önmagában sűrű. Nincsen szakasz amely matematikai szempontból, ne lenne elfelezhető például, akár a végtelenségig. Ez arra mutat, hogy egy véges szakaszban is a végtelen egy fajtáját szemlélhetjük. Ez a fajta megfoghatatlanság, kiszámíthatatlanság mint emberi érzés nagyon is hasonló ahhoz, mint amilyen jelenségek pl. a kvantummechanikai kísérletek során megjelennek. Nekem is van egy olyan énem, aki sokszor azt szereti ha a dolgoknak sikerül a végére jutni, ha sikerül lezárni valamilyen problémát megnyugtató módon, talán ez eléggé általános a férfiak körében, de talán a nők egy részénél is. A nyugati civilizációra talán sokkal inkább jellemző tulajdonság ez. Lezárni, bekeríteni, befejezni, megtalálni a végső megoldást, teljesen megismerni, meghódítani, leigázni, bekebelezni, uralkodni felette stb, stb. Csakhogy nekem úgy tűnik, hogy a világ nem ilyen és talán ez az egyik oka a nyugati civilizáció kulturális, morális, társadalmi csődjének. Még annyit tennék hozzá végezetül, hogy szerintem véges számú törvényt azért nem lehet levezetni egy végső fundamentumig, mert: 1.: Végtelen sok törvény létezik és ezzel összefüggésben 2.: Végső fundamentum nem létezik.

Oldal: A definíciók fontossága
Ugródeszka – Földön kívüli civilizációk ? – Fermi-paradoxon – Kihalunk ? - © 2008 - 2024 - foldonkivulicivilizaciok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat